Minden más helyett...

Gyurkovics Tibor: Áldás

Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom hogy a nap ragyog.

Hogy bedől a fény a szobámba,
A szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.

Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.

Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végülis fölismert:

hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.

..mivel mostanában csak mások által alkotott szépségekkel tudok dicsekedni...

Édesanyám...

...nem perdül a rokka....

( Sappho után, szabadon..)

Havasan

Bereményi Géza: HÓESÉS

Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó,
mit vártunk lent a sár helyett
Megjött a hóesés, és aki égre néz,
a szemét nem tudja nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

Vasárnap délután, és semmi lárma nincs,
csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen
S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,
sár helyett nagyon kívánni hóesést

Hát megjött, gazdagon kavarog
Ez egyszer az, amit akarok
Végre az, az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog

Húzz fel másik cipőt, gyorsan, úgy készülődj,
mint egy nagy út előtt, nagyon nagy út előtt
Mintha más, távoli várost hódítani
indulnál,gyere, vágjunk neki

Vasárnap délután várost hódítani gyere el,
mert végre itt a hóesés
Vártunk rá eleget, eljött a sár helyett,
a szemünk nem tudjuk nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog

(nagyjából annyira vagyok én is elhavazva, mint az a képen látszik....)

Rab Zsuzsa:Parafrázis

Nem szoktam, nem szoktam
kalickába hálni,
de szoktam, de szoktam
Valahol leszállni,
magamra találni,
mindent odaadni,
tollam ragyogtatni.

Szárnyammal rácsaim
szálig lekaszálni,
szoktam én, szoktam én
földön is kószálni,
százfelé osztatni,
tollam szikráztatni.
Nem is szikráztatni:
halált halasztgatni.

Szerelem, szerelem,
jaj, velem mit tettél?
Hogyha már ezt tetted,
kicsit időzhetnél.
Maradj deres őszig,
maradj nap hulltáig,
fehér hold keltéig,
koporsóm teléig.

Nem szoktam, nem szoktam
társamra találni,
de szoktam, de szoktam
társakra találni.
Szivemet eloldom
mindig, amikor kell.
De tetőled, sorsom,
a halál sem old el.

Reviczky Krisztina: Talán egyszer

Ha ígéretet tettél volna,

számon úgyse kérném soha.

Nekem elég, ha látom,pár méter a mennyország

míg itt vagy.

És várom,hogy egyszer elvigyél oda.

Válasz Ritának

József Attila: Csöndes estéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.


Rita blogjában találtam ezt a gyönyörű verset. Két oka is va annak, hogy én is megosztom veletek, Az egyiket nem nagyon kell magyaráznom, hiszen a vers magáért beszél. A másik az, hogy épp valamelyik nálam olvasott költeményre válaszolva került Rita blogjába. Örülök, ha más is örömet lel a szép vesekben :)

November 1.

Demjén Ferenc: Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,

Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,

Aki barát, de lehet még ellened is,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,

hogy sohase múljon el.

Égig érjen a fény egész életünkön át,

hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,

Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,

És mindenkiért, aki nem lehet itt,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,

Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

Szécsi Margit : Rózsaág

Ó lefülledt ég alatt
szunnyadó világ!

Hogy kapirgál szíveden

a vadrózsaág!

Súlyos kőnek hűvösén,

vasnak vánkosán

reng a lét - a rózsaág

sírdogál csupán.

Lányi Sarolta: AKI VOLT ÉS AKI LENNE

Uram, alázatom kopogtat:

Amit énbelõlem kiloptak,
A lélek hol van?
Egedet merrõl ostromoljam?

Hogyan kérjem és hol keressem
Azt, aki voltam?
S aki leszek, az árny-én hol van?

Engedd, az arcát hogy kilessem,
Ki messze él még,
Kivé válnék, ha addig élnék.

S engedd: még egyszer rámnevessen
Az, aki voltam
S kivé még visszaváltozom. De holtan.

Áprily Lajos: Vadlúd voltam

Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.

Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök,
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra

amit lerombol benned a

nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet

a százszor szétrúgottat,

szítsd a parazsat, nélküled

föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős

minden mit mondtam s mondok

nehéz nyarunk volt itt az ősz

s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és

magamban téged óvlak

ameddig célja volna még

velünk a fönnvalónak

Ima

Babits Mihály: Jónás imája


Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Tárd ki szíved...

Nagy László: Sólyomének

Ó szállj le ide sólyom…
Ó szállj le ide sólyom
Ó szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom
Ó szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom
Te sólyom, aranycsőrű, Te sólyom, aranycsőrű
Te sárga, sárga, sárarany körmű
Te sárga, sárga, sárarany körmű


Hasítsd fel selyem ingem,
hasítsd fel elyem ingem
Csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem
Csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem!
Ha élek, veled éljek. ha élek, veled éljek
Ha égek, égek, égjek el érted,
Ha égek, égek, égjek el érted

Bárcsak...

Kányádi Sándor − Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó
utas-itatónak,
diófának vagy a fán
füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,
lenni bár egy hangnak,
jönni-menni volna jó
akárcsak a harmat.

A kezdet...:)

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén


valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994

( a fotó Berkó Ernő felvétele)

Bizalom

Garai Gábor : Bizalom ( részlet)

De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl,csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.

Július

Radnóti Miklós:JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.

Nyár...

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél.

Méh döng. Gyík vár.

Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más

csak a kis ház.

Kint csönd és fény

bent te meg én.

Örökké...

Omar Khajjám:

A mulandóság mámora

8.

Siralom a szívnek, ha heve nincsen,ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen.Szerelem nélkül záruló napodnál eltékozoltabb nap részedre nincsen.

/Weöres Sándor fordítása/

Mára...

Rabindranath Tagore

Eltévedt madarak 14.

- Milyen nyelven beszélsz, ó, tenger?

- Az örökös kérdés nyelvén.

- És minő nyelven felelsz, ó, Ég?

- Az örök hallgatás szavával.