2008. szeptember 26., péntek

Áprily Lajos: Vadlúd voltam


Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök,
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.

3 megjegyzés:

Szentpyr írta...

Szia:)!

Szeretek betérni hozzád, olyan jól esik olvasni a verseket, amiket választasz (tanító néni;)! )...

A gyöngy csodáidat meg csak bámulom tátott szájjal! Fantasztikusak!!!

Rita

enigma írta...

köszönöm, Rita:)

örülök, ha más is örül :)

Tyto írta...

Vadlibás őszvarázs. Nem vagyok nagy vers szerető/ismerő, de ettől olyan szép hangulatom lett. Köszi...

Blog Widget by LinkWithin