Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyénvalaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994
( a fotó Berkó Ernő felvétele)
1 megjegyzés:
Nekem is nagyon nagy kedvencem ez a vers és persze Kányádi.
Gyönyörű
:)
Megjegyzés küldése