2008. július 8., kedd

A kezdet...:)

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén


valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994

( a fotó Berkó Ernő felvétele)



1 megjegyzés:

Adél írta...

Nekem is nagyon nagy kedvencem ez a vers és persze Kányádi.

Gyönyörű
:)

Blog Widget by LinkWithin