építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat,
szítsd a parazsat, nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
2 megjegyzés:
Én a verseket és az illusztrációkat is nagyon szeretem ezen az oldalon, legalább olyan jól válogatod össze őket, mint a gyöngyöket :-)
Szeretem ezt a verset. Régen olvastam, de most pont jókor jött!!! :)
Megjegyzés küldése