Októberre...

Nadányi Zoltán:ŐSZ

Az őszben állsz,

tűnődve jársz,

hullatja vén

lombját a hárs.

Titokzatos

halk nesz zavar,

kip-kop, kopog

a holt avar.

Hol itt, hol ott,

csodás, csodás,

mint távoli

lábcsoszogás.

Forogsz, fülelsz,

álmélkodol,

valaki jön,

nem tudni hol.

Valaki jön,

és erre tart

és csörgeti

a tört avart.

Jön finoman,

jön hidegen,

a csenden át,

a ligeten.

Híg árny,akit

szem nem talál,

maga az Ősz,

a halk Halál.

Forogsz, fülelsz,

a szíved üt:

nem jön sehol

s jön mindenütt.

Peng mindenütt

az őszi nesz,

álomszerű

bújósdi ez.

Kiáltanál:

az Istenért!

És megremegsz:

most ideért.

Most ideért

a lenge láb

és megkerült

és megy tovább.

(még mindig csak más tollával tudok ékeskedni...borzasztóan kevés az alkotóidőm, de ne csüggedjetek, kedves olvasóim, kertek alatt kopogtat már az őszi szünet...)